Tavaszi ébredés 1. - A tető

A hosszabb téli álmot követő pangás után, ideje visszatérnünk halászi híreinkkel. Mi minden történt velünk az elmúlt fél év alatt, amíg bitang lusta disznó voltam egy büdös sort is írni. Kezdjük a tetővel.

Először is, hogyan áll a házunk?

Készen van az a @#!!°˘-tt tetőnk! Nemvolt könnyű szülés, mert ugye aki jó brigádot akar, az elfelejti a jó brigádok elsődleges ismertető jelét: rengeteg munka a határon túlról. Ami ugye sokkal jobban fizet mint az itthoni, ezért ide mindig csak akkor jöttek, ha a kintivel végeztek. Így lehetséges az, hogy a tetőnk a szokástól eltérően, 3 hónap alatt készült el. Annyit hozzátennék, hogy harag nincs, mert ha van ország, ahol háromszorosan lehet keresni, én is odaviszem először a munkát. Egyébként nem csoda, hogy ennyit keresik őket, a tető az elképesztően gyönyörű lett.

És ódákat lehetne zengeni a segítőkészségről is. Értve ez alatt a brigád vezetőjét Balázst (és persze az egész brigádot), aki rokon is. Sasszemmel szúrta ki a dolgokat és intézkedett sok mindenben. Persze lehetne erre azt is mondani, hogy csak azért mert épp kint voltunk. De az az igazság, hogy valaki mindig kint volt. Én sokat, mert munkahelyem akkor még nem nagyon volt, meg a léceket is festeni kellett. 

Itt sem mehetek el melldöngetés nélkül a mellett, hogy ha megnézzük a léceket, és ámuldoznánk, hogy mily szépek vala az nem véletlen: Mi festettük:) Bee, SchöneMama, SchönePapa, és Én. Itt megjegyzem ismételten büszkén, hogy elég sok minden területen lehet spórolni, ha az embernek segítőkész a rokonsága, és felkötötte a gatyáját. Mert ugye a derék kőműveseink jó pár mozira, majdnem másfél tank benzinre valót elkértek azért, hogy felhordják a tűzfalhoz szükséges téglát a tetőre. Egyébként ez sem panasz, én is elkérném. De ugye a gempa az gempa, ezért egy fél délután alatt fel hordtuk Mi. 

Na de ugye az élet nem áll meg a tető után. Hiába hittem én azt, hogy most akkor pihenünk... Lópéniszt! Jött a tetőtér szigetelése!

Ismét óda a segítőkészségről. Utcabelink Sanyibánk ugyanis fogta céges teherautót, és két szép mosolyunkért cserébe kihozta a salakgyapotot. Apósom irányítása alatt pedig le is terítettük. Mivel itt már volt munkahelyem, ezért részemről szigorúan késő délutáni besegítéssel, de november elejére a tetőnk, a tetőtér, pikk-pakk készen állt.

Már csak egy röpke téliesítés és készen vagyunk. Ebben megint apósom segítsége kellett, aki olyan kereteket eszkábált a fóliának, hogy az állandó szél ellenére sem szakadt ki a fólia, vagy dőlt ki maga a keret. A ház atom stabilan lett téliesítve. Innentől kezdve semmi dolgunk nem volt... a házon belül.

Ja igen! A ház belseje. Teljesen elképedtem, hogy az ezt megelőző bejegyzésemben még a falak sem álltak. Mivel a tetőhöz nélkülözhetetlen az, hogy álljon valamin, ezért persze időközben felhúzták persze a falakat is:) És kész a belső falazás is. Vagyis mostantól a szobák is önnön valójukban mutatják be magukat. De erről képeket majd később.

Közben ugyanis elkezdtük álmaink kertjének telepítését:) Na ezt egy következő bejegyzésben.

Léc festés: első nap.

Léc festés: első nap vége.

Gerendák a helyükön.

Cserép a helyén.

SchöneMama és Én szigeteljük a tetőteret.

A tetőt szigetelése.